A hétvégi időközi választások során kettő nemzetgyűlési helyet vesztett a kormányzó Szocialista Párt (PS), abszolút többsége ezzel háromfősre apadt: mostantól 292 szocialista ül a legnagyobb párt soraiban, a többséghez pedig 289 szavazat szükséges.
1.) Közismert, hogy az időközi választások értelmezése mindig üléspont-függő: a mindenkori ellenzék szerint borzasztóan jelentős minden ilyen választás, az eredmény meg pirosbetűs figyelmeztető üzenet a kormánynak; a mindenkori kormány szerint pedig az a) alacsony részvétel mellett megtartott, b) alaposan lehatárolt helyszíneken és c) kicsi választói csoportok megkérdezése mellett zajló időközik eredményeit nem kell túllihegni. Pontosan ezekkel az érvekkel támadtak a francia politika fényes csillagai is hétfő reggel – mondjuk úgy, hogy nem igazán okoztak meglepetést.
2.) A kormányzás stabilitását veszély nem fenyegeti, egy háromfős többséggel simán el lehet köszörülgetni viszonylag hosszú ideig, ez ugyanakkor nagy frakciófegyelmet, és erőskezű frakcióvezetést feltételez. Gyakran olvashattuk, hogy a képviselők némiképpen elégedetlenek az elnökkel és a politikájával – nos, innentől kezdve Hollande elnök még inkább érdekelt lesz abban, hogy csökkenjen a feszültség, hiszen egyre kevesebb disszidenst, eseti kiszavazót, ezt-azt engedhet meg magának a PS-frakció.
3.) A Figaro helyesen látja, hogy az alkotmány 49-3-as cikkelye még mindig ott van a kormány számára, ha valamit nagyon át akar nyomni a parlamenti többségen (ezze a cikkel a bizalmi kérdéshez lehet kötni egy-egy javaslatot, vagyis aki meg akarja buktatni az előterjesztést, egyben a kormányt is meg kell, hogy buktassa). Ugyanakkor e cikkely alkalmazhatóságát a 2008-as alkotmányreform jelentős mértékben korlátozta.
4.) Megváltoznának a baloldalon belüli erőviszonyok, ha a PS soron következő időközi választásokon mégis elveszítené az abszolút többségét (a megkezdett úton egyébként már a héten továbbhaladhat a kormánypárt, hiszen a lemondott Jérôme Cahuzac nemzetgyűlési helyéről a hétvégén szavaznak). Ha a szocialista frakció létszáma 289 alá apad valamikor, akkor a PS kénytelen lesz erőteljesebben odafigyelni a koalíciós partner zöldekre, illetve a baloldal baloldalának hangos képviselőire, akik az elmúlt időszakban elég gyakran kritizálták a kormányt. Ha hirtelen ezek a kis pártok effektíve kellenének a többséghez, az nyilván megdobná ezen politikai erők zsarolási potenciálját és befolyását az Hollande-kabinet politikájára.
5.) A szocialista többség elvesztése valószínűleg jelentős mértékben lelassítaná az esetleges reformok bevezetését, hiszen olyan erőkkel kellene egyezkedni a szavazatokért, akik gyakran kifejezetten ellenzik a “liberálisnak” és piacbarátnak tartott reformokat, valamint a szerzett jogokhoz való hozzányúlást. Az is kérdéses, hogy Hollande újraválasztási stratégiájában mikortól szerepel a “húzódjunk balra!”-kitétel, és az alkalmazkodási kényszer mennyire nyúlna bele az újraválasztási stratégia végrehajtásába.
+1.) Most, hogy Sarkozy egyre inkább ante portas, nagyon nem mindegy, hogy Hollande egy modern reformer képét mutatja, vagy egy kommunistákkal és baloldali radikálosokkal hadakozó, helyben járó elnök képét.