Jean-Francois Copé UMP-elnököt a múlt héten azzal vádolta meg egy hetilap, hogy Nicolas Sarkozy 2012-es kampányrendezvényeit túlszámláztatta és túlfizette, magyarul az UMP pénzeiből töltötte fel egy hozzá közel álló tanácsadó cég kasszáját. Copé erre úgy döntött, visszatámad, méghozzá a szokásos eszközzel: a felelősség szétterítésével.
Vihar előtt
Négy napig csend volt, az UMP csak a publikáló lapot és újságírókat támadta, az érdemi vitát kerülte (ami nem meglepő, hiszen az állítások hatékony cáfolásához bizonyítani kellene, hogy mit takar a szokásos piaci ár és mi minősül túlszámlázásnak – ez meg nem feltétlenül fér bele egy tíz másodperces híradó-bevágásba). Az UMP vasárnap este viszont jelezte, hogy az elnök hétfőn délelőtt “ünnepélyes nyilatkozatot” tesz, amire persze kivonult az egész sajtó. Az időpontot 11 óráról el is tolták 11:30-ra technikai problémák miatt. Ezek a technikai problémák annyiban még jól is jöttek, hogy így Copé nyilatkozata nem esett egybe a szocialisták 11 órás tájékoztatójával, vagyis a sztori egy pár percig futhatott az ellenfelek kommentárjai nélkül.
Támadás
Copé a nyilatkozatában egyértelműen áldozatként pozicionálta magát, olyan politikusként, akire úgymond vadászik a sajtó. Aztán rögtön vissza is támadott: azt ígérte, hogy pártja nyilvánosságra hozza a teljes könyvelését, de csak akkor, ha más pártok is megteszik (addig, amíg ez megtörténik, az egészet elzárják házon belül, komolyan!). Copé ennek megfelelően a kampány után (!), április elején bead egy törvényjavaslatot, amely kötelezné a publikálásra a pártokat, méghozzá a 2007-es elnökválasztási kampányig viszamenőleg.
Copé továbbá egy másik törvényjavaslatot is megígért, amely viszont a média vezetőit és főbb alkalmazottait kényszerítené arra, hogy nyilatkozzanak állami támogatásaikról és bevételeikről. Hogy a dolog elég komolynak tűnjon, az ellenőrzés érdekében pedig még egy hivatal is létrejönne. Utóbbi törvényjavaslat nyilvánvalóan az ügyet kirobbantó Le Point-nak fricska, melynek főszerkesztőjével az UMP elnöke személyeskedésektől sem mentes üzengetésbe bocsátkozott az elmúlt napokban.
Közös maszatolás
Copé egy klasszikus játékot játszik: igyekszik szélesíteni a vitát, arrébb tolni a fókuszt, teríteni a felelősséget és lehetőség szerint a politikai ellenfelekre is küldeni egy kicsit a maszatból. Láttunk már ilyet, nem is olyan régen, csak akkor a baloldalon: Hollande elnök is egy hasonló törvényalkotási lelkesedéssel reagált a Cahuzac-ügyre, olyannyira, hogy ő is javasolta egy új ellenőrző hivatal létrehozását.
A szocialisták, és mindenki, aki nem szereti Jean-Francois Copét (és úgy tűnik, sokan vannak), most azt fogják mondani, hogy az UMP elnöke el akarja terelni a figyelmet, mindent megígért, de semmit sem tett, és így tovább. Persze ha Copé ügyes, akkor ellenfeleinek is meg kell magyarázni, hogy mit miért nem akarnak nyilvánosságra hozni. A történet tehát egyértelműen vita-szinten dől majd el: az igazság nem fog három hét alatt kiderülni. A szoksásos manőverekkel viszont elszórakoztathatják egymást a pártok a március 23-án esedékes helyhatósági választásokig.
Sarkozy örülhet
Egyébként ha valaki nagyon örülhet ennek az ügynek, az a kampánypénzeiben “meglopott állítólagos áldozat”, Nicolas Sarkozy. Ha ugyanis Copénak most nem sikerül megvédenie magát, akkor eggyel kevesebb ellenfele lehet az UMP 2017-es elnökjelöltségéért folyó versenyben.