Nem véletlenül hívják a francia rendszert többen félelnöki rendszernek, mint félparlamentárisnak. Bár mindkét elnevezés mellett szólnak érvek, a “félelnöki” fogalom fejezi ki igazán, hogy a francia rendszer középpontjában az elnök áll, és az ő megválasztása, nem pedig a parlamenté az igazán fontos esemény.
Annak ellenére fontosabb az elnökválasztás a francia rendszerben, hogy törvényeket a francia elnök nem tud elfogadtatni a parlamenti többség támogatása nélkül, de még kormányfőt, kormányt sem tud tartósan kinevezni, ha a kabinet mögött nincsen parlamenti támogatás. Persze ez alól egyrészt kivétel az elnökválasztás és az új elnök hivatalba lépése utáni pár hét, amikor a kabinet szinte azonnal lemond, az új elnök pedig szinte azonnal új kormányt nevez ki – akkor is, ha történetesen a pártjának még nincsen meg a parlamenti többsége. (Másrészt kivétel az a mostanában viszonylag ritka eset, amikor az elnök gyakorlatilag megzsarolja a többséget feloszlatással: elfogadjátok, amit javaslok, vagy megbuktatjátok a saját kormányotokat, vagy mentek a levesbe!)
A kulcsszó itt az, hogy “még”: az elnökválasztás után pár héttel következő nemzetgyűlési választáson ugyanis az új elnökök pártjai általában megkapják – az abszolút többségi, egyéni kerületi választási rendszernek köszönhetően nagy arányú – felhatalmazást a kormányzásra (korábban, a parlamenti és az elnöki manadátum hosszának az összehangolása előtt is előfordult, hogy a hivatalba lépő elnökök a Nemzetgyűlés feloszlatásával indították a munkájukat). Ismerve ezt a logikát, ismerve a győzteshez húzás többször is bebizonyosodott dinamikáját, az elnökválasztás után az elnökválasztást elvesztő, és a parlamenti választásban is vesztésre álló parlamenti többségek nem az új kabinet parlamenti piszkálásával vannak elfoglalva, hanem a kárelhárítással, a vereség minimalizálásával.
Az elnökválasztás fontossága magyarázza továbbá azt, hogy a kis pártok komoly együttműködési csomagokat köthetnek a nagy mérsékelt pártokkal, ideális esetben csomagban kezelve a két voksolást: Te adod a szavazataidat és a támogatásodat az elnökjelöltünknek, ideális esetben nem is indulsz az első elnökválasztási fordulóban ellenünk, cserébe adunk Neked pár befutó nemzetgyűlési helyet, és lehetővé tesszük, hogy létezz az árnyékunkban…
Tudják ezt a nagy pártok nagyon jól, és azt is tudják, hogy a rendszer fennmaradása érdekükben áll. Éppen ezért elsődleges céljuk nem az, hogy a parlamenti választást megnyerjék, hanem az, hogy az elnökválasztást hozzák – utóbbi majdnem biztosan automatikusan hozza az előbbit. Készítenek pártprogramokat, de pontosan tudják, hogy a képviselőkön nem a párt ígéreteit, hanem az elnök ígéreteit kérik majd számon.