93. Jövőre Veled, ugyanitt

A hét végére alakulni látszott a megegyezés az UMP elnökválasztási vitájában, hétfő estére pedig a felek meg is állapodtak egy hét pontos csomagban: ennek megfelelően 2013 szeptemberében lehet új szavazás. Amelyen, ha tartja a szavát, François Fillon már nem lesz jelölt. Ugyanakkor lehet, hogy végül mégis ő nyeri az egók harcát?

Bár mind Jean-François Copé, mind François Fillon népszerűsége jelentősen csökkent az elmúlt hetekben, Fillon talán előbb értette meg, hogy micsoda károkat okoz számára a vita. Ő volt az, aki előbb lépett félre azzal, hogy bejelentette: új választást szeretne az állítólagos szabálytalanságok miatt, de azon maga már nem kíván jelölt lenni. Nyilván az volt ezzel a célja, hogy mentse “államférfiúi imázsát”, azt a képet, amelyet már Nicolas Sarkozy is elvitatott tőle és ellenfelétől. (Hiszen ki tekint államférfinek olyan embereket, akiket csak a saját hatalmuk és pozíciójuk érdekel, akár a saját pártjuk, közösségük kárára is?)

Egyelőre nem mérhető fel Fillon lépésének a hosszú távú hatása, de az biztos, hogy ezzel Copét is kényszerítette arra, hogy valahol, legalább egy kicsit ő is engedjen. Így alakult ki a 2013 szeptemberi időpont, ami józan ésszel azt jelenti, hogy néhány hónap fegyverszünet és belső rendrakás után az egész történet indulhat újra: jelöltállítás, kampány, szavazás…

Ez azonban a látszattal ellentétben nem feltétlenül kellemetlen Jean-François Copé számára sem. Az új, időben közeli szavazási időpont kijelölése nélkül ugyanis pártelnöki legitimitása igencsak korlátozott lett volna, és folyamatosan ott lebegett volna a feje fölött a címke, hogy “elnök, de milyen áron”? Copé a következő fél évet továbbá minden skrupulus nélkül használhatja arra, hogy megerősítse pozícióját a párt szervezetében, ami már korábban is nagy versenyelőny volt számára, és jövőre is az lehet. Igaz, a megállapodás alapján Fillon emberei ott lesznek a pártelnök “nyakában”, így részben tehetség dolga lesz, hogy ki mennyire tud majd élni a lehetőséggel. Fillon kiesésével pedig (már ha betartja szavát, és nem indul) nem igazán látszik olyan alternatív jelölt, aki felvehetné Jean-François Copéval a harcot karizmában, ambícióban, akaratban. Egy év nagyon hosszú idő, de ha minden így marad, 2013 őszén jó eséllyel Copé maradhat az UMP elnöke, imáron érintetlen legitimitással.

Kérdés, hogy sikerül-e felejtetni azt, ami most és itt történt? A következő egy év “az újabb választásról” szól majd az UMP háza táján, ami azt is jelenti, hogy folyamatos lesz a visszatekintés “a régire”. Nem kellemes dolog, bár kétségkívül kellemesebb, mint a folyamatos bizonytalanság és izzadtságszag, amely e megoldás nélkül körüllengte volna a pártot. Javít valamennyit a párt helyzetén az is, hogy a megállapodás következtében megszűnik a nemzetgyűlési frakció-duplázás, és bíróságra sem kell rohangálni évekig az elfuserált választás miatt.

Most új helyzet kezdődik, új helyezkedéssel, új lehetőségekkel. A horizonton pedig ott lebeg 2017: mindenki arra készül, mindenki oda tart. Meglátjuk, hogy Fillon félreállása mennyit javít államférfiúi imázsán, és meglátjuk, mire jut e téren Copé. Meglátjuk, hogy sikerült-e teljesen ledarálniuk magukat, vagy képesek visszaépíteni azt a tőkét, amelyet röpke négy hét alatt kidobtak az ablakon.

De a legfontosabb mégiscsak az, hogy mire gondol mostanában borotválkozás közben Nicolas Sarkozy. Ettől függ minden.

Kommentek

Kommentek