“Donald Trump twitteres sorsára és a Capitolium ostromára tekintettel Varsótól Budapestig mindenki a közösségi média szabályozásával foglalkozik – kivéve Párizst. A témát ugyan Macronék is napirenden tartják, de csak sokadik felvonásként, mivel a franciáknál már évek óta szerepel a feladatlistán a kérdés. Az okok sokrétűek: az álhírek terjedése, a nagy techcégek adóoptimalizálási gyakorlata, de főleg a rasszizmus, az antiszemitizmus, illetve a terrorizmus apológiája, melyek mindennapos problémának számítanak.
Nem sokkal Emmanuel Macron hivatalba lépése után már törvényt is hoztak az álhírek választási kampányokban való kezeléséről. A jogszabály ugyanakkor csak három hónappal az egyes országos választások előtt alkalmazandó, s a 2019-es európai parlamenti kampányban nyújtott teljesítménye kritikákat váltott ki (a jogszabály feleslegességét demonstrálni kívánó ellenzéki képviselőkön kívül például senki nem fordult a bírósághoz a három hónap alatt). A nemzetközi beavatkozás és online-offline befolyásszerzés kérdése folyamatosan aggasztja a párizsi elitet (éppen a napokban jelent meg egy hosszú és nagy vitát kiváltó újságcikk arról, hogy a török diaszpóra feletti befolyását miként ápolhatja Franciaországban Erdogan török elnök, persze az efféle állításokat-elemzéseket mindig nehéz a távolból ellenőrizni). S – ha valakinek az az érdeke – mikor máskor lenne igazán értelme kívülről beavatkozni, mint egy elnökválasztás során, amikor a francia rendszerben – az elnökválasztás és az alsóházi voksolás időbeli közelsége miatt – két hatalmi ág sorsa is eldőlhet egyszerre? Az álhírekről szóló törvényszöveg parlamenti értékelése és 2022-es szereplése lesz a törvény igazán éles tesztje, akkor derül ki, valójában mennyit is ér.”
A cikk folytatása a 24.hu oldalán olvasható.
