Nupes

Ez volt a Nupes, a baloldali összefogás vége?

A Hamász izraeli támadása komoly belpolitikai következményekkel járt. Fokozódtak a biztonsági kockázatok, az arras-i merénylet miatt napirendre került a belbiztonság hatékonyságának a kérdése, a migrációs törvényjavaslat szigorítása…. és nem utolsó sorban: nagyon úgy tűnik, hogy az amúgy is nehezen zakatoló baloldali összefogás, a Nupes a támadás minősítése (pontosabban nem minősítése) miatt az utolsókat rúgja.

Vita a Hamász-attak minősítéséről

A francia politikai elit túlnyomó része terrortámadásnak minősítette a Hamász izraeli támadását, a radikális baloldali Lázadó Franciaország (LFI) azonban tartózkodott ettől (kollektíven legalábbis, később néhány politikusuk már terrortámadásnak nevezte az eseményeket, sőt, kritizálta is a pártot). Természetesen a politikai elit többsége keményen támadta az egyrészt-másrészt attitűdért a Jean-Luc Mélenchon-féle alakulatot, amely több alkalommal is magyarázkodásra kényszerült. A történet már az első perctől kezdve nemcsak nemzeti szintű, hanem baloldalon belüli vitát is generált, sőt, mint láttuk, az LFI-n belül sem volt konfliktusmentes.

Néhány napnyi vita után kiderült (egy Odoxa-Backbone Consulting felmérésből), hogy a megkérdezett franciák 86%-a nem értett egyet az LFI pozíciójával, miközben a megkérdezettek 61%-a azt mondta, hogy szeretné, ha a baloldali összefogás, a Nupes szétmenne. Ugyanebben az idézett mérésben a Szocialista Párt (PS) szimpatizánsainak 75%-a mondta azt, hogy a pártnak el kellene hagynia a Nupes-t.

Nupes: a szocialisták kifelé tartanak

Talán ennek az adatnak is betudható, hogy a PS a napokban arról hozott pártdöntést, felfüggeszti a részvételét a Nupes-ben (a parlamenti frakciószövetségben is). A szocialisták nyitva hagyták a későbbi, új keretek között zajló együttműködés lehetőségét, bár az az ember benyomása, hogy a jelenlegi hangulat nem éppen a kooperáció irányába mutat. Ennek megfelelően a költségvetési törvény 49-3-as elfogadása miatti bizalmatlansági indítványokat már külön intézték az ellenzéki pártok.

A Nupes-ben való részvétel vagy nem részvétel folyamatosan megosztotta a szocialistákat, de Olivier Faure főtitkár eddig inkább a maradást támogatta. Recseg-ropog az együttműködés a zöldekkel is, a Francia Kommunista Párt (PCF) pedig éles nyilatkozatban határolódott el, és zsákutcának minősítette a baloldali együttműködést, miközben szintén új fajta, szélesebb együttműködés kialakítására szólított fel.

Egyes értelmezések korábban úgy vélekedtek, hogy Jean-Luc Mélenchon maga is kifelé menne a Nupes-ből, de szándékai szerint úgy verné szét, hogy ne legyen érte politikailag felelős. Ha ez igaz, akkor persze ez a stratégia tulajdonképpen kudarcot vallott, hiszen a kilépők most mind erkölcsi, mind politikai értelemben Mélenchonra tolhatják a szakítás felelősségét.

Az LFI dilemmái

Bár a Hamász támadása körüli minősítések, pozíciók, és ezek támogatottsága megmerevedni látszik mind választói, mind elit-szinten, az LFI képviselői továbbra is mondanak vitatott dolgokat a Hamász kapcsán. Az egyik képviselőt például a napokban feljelentette a belügyminiszter, miután ellenálló mozgalomnak nevezte a Hamászt. Ebből aztán szintén vita lett.

Az LFI pozícióit a sajtóban gyakran személyesen Jean-Luc Mélenchonhoz és bizalmasaihoz kötik. Azonban a Lázadó Franciaországon belül is vannak viták Mélenchon konfliktuskereső stratégiájával kapcsolatban (erről a stratégiáról – a laicitás és az antiszemitizmus kérdéséhez kötődően – itt írtam korábban). Bizonyos értelemben Mélenchon személyesen (és bizalmi köre külön is) annyira megosztóvá vált az LFI-n és a baloldalon belül, hogy csak egy szikra kellett a boruláshoz. A Hamász támadása, annak a minősítése (pontosabban nem minősítése) volt a szikra.

És van még egy szempont, ami fontos itt. A palesztin-izraeli konfliktus nemcsak általában érzékeny Franciaországban, hanem különösen érzékeny a LFI számára, és nemcsak ideológiai, hanem racionális politikai okokból is: 2022-ben a magukat muszlimnak valló szavazók 69%-a százaléka mondta azt a közvélemény-kutatóknak, hogy Jean-Luc Mélenchonra szavaztak az elnökválasztás első fordulójában, ami azt mutatja, hogy az LFI bázisában biztosan jelentős azoknak a száma, akik más üzeneteket akarnak hallani a közel-keleti kérdések kapcsán.

Nupes: mi lesz 2024-gyel, 2026-tal, meg 2027-tel?

A 2024-es EP-választáson a baloldal pártjai minden jel szerint nem egységesen indulnak el. Ez már korábban eldőlni látszott, bár a LFI jelentős nyomást gyakorolt, hogy ne így legyen. Az EP-választást így a franciák nagy mintás közvélemény-kutatásnak használhatják. Ebből automatikusan az következik, hogy a verseny ismét Macronék és Le Penék között zajlik majd a győzelemért (most az RN áll jobban).

A francia pártok ezek után ráfordulnak a 2026-os önkormányzati választásra, és ami még fontosabb, a 2027-es elnök- és parlamenti választásra. Márpedig 2027-ben 5-8-10-15%-okkal nem nagyon lehet egyedül érvényesülni, a választási rendszer többségi, tehát ha a baloldal sikerre vágyik, akkor jó eséllyel szüksége van valamiféle kooperációra. A jelenlegi helyzet szerint azonban ennek egyre bonyolultabb előfeltételei vannak (LFI-n belüli viták rendezése, a Mélenchon személye körüli feszültségek feloldása, pártközi viták rendezése, működésmódban megegyezés, program-viták feloldása).

Egyébként az sem biztos, hogy mindenki úgy gondolja, hogy szüksége van a többiekre 2027-ben. Az LFI és Jean-Luc Mélenchon például úgy tesz, mint aki úgy gondolkodik, hogy a legnagyobb párt képviselőjeként (azaz a leginkább esélyes baloldaliként) majd felhúzza a támogatottságát a hasznos szavazat elve, és ehhez még engedményeket sem kell tennie. Hogy valóban így is gondolkodik-e, az a mozgásaiból hamarosan kiderül – mint ahogy az is, hogy jól érzik-e a külső szemlélők azt, hogy érik egy sokadik Mélenchon-jelöltség. Ha igen, akkor az a jelöltség már nagyon más körülmények között valósul majd meg, mint a korábbiak, mert a polémiák nagyon megváltoztatták a LFI és a radikális baloldal pozícióját, megítélését a pártrendszerben. Hogy mást ne mondjak, 2023-ban már többen tartják a LFI-t veszélyesnek a demokráciára, mint a Nemzeti Tömörülést (RN). Nem kérdés, hogy ezt a tényt a centrum, a republikánusok, és maga az RN is ki fogja használni.

(Kiemelt kép: Hugo Rota. Licensz: Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 International license)

Kommentek

Kommentek

One comment on “Ez volt a Nupes, a baloldali összefogás vége?

Comments are closed.