Sorbonne 2.0: hét évvel az első nagy Európa-beszéde után Emmanuel Macron ismét a híres francia egyetemen mondta el, mit képzel el Európának a következő években. Európa halálának az esélyét vázolta fel, de volt ebben egy kis (sőt, jó sok) kampányolás is.
Nem kampánybeszéd, de tudjuk, hogy az
Persze az Élysée-palota tagadja, hogy kampányolásról lenne szó. Formailag igyekeznek is megfelelni minden “elnöki” kritériumnak – ha nem így tennének, akkor a költségek a pártot terhelnék. De ettől még lehet, hogy utólag kampány-eseménynek minősítik majd a beszédet. Azt pedig enélkül is mindenki érti, hogy Macron elnök ezennel belépett a kampányba.
A kampányba, ami eddig nem megy jól: a Valérie Hayer Renew-frakcióvezető által vezetett lista 17-20% körül áll (és az újabb adatok alapján a 17%-hoz jóval közelebb), a Nemzeti Tömörülés meg 30 felett. És ami lassan még ennél is fontosabb, az az, hogy a Raphaël Glucksmann vezette szocialista lista is érkezik rá Macronékra. Már csak pár pont, lassan hibahatárnyi a különbség. Márpedig Glucksmannék Európa-pártiak, így a fiatal, progresszív és urbánus választók számára alternatívát jelenthetnek a Macron-párttal szemben. Ez ugye Macronnak, aki az európaiságra is építette az egész politikai személyiségét, nem érdeke.
A politikai állásról itt tudsz aggregált adatokat nézegetni.
A pozsonyi Pátria Rádió péntek reggel kérdezett a Macron-beszédről, ha esetleg szívesebben hallgatsz, mint olvasol anyagokat, akkor itt a lehetőség:
Miről beszélt Macron a Sorbonne 2.0-ban?
Ennyit a kontextusról, most nézzük, mit érdemes megjegyezni a beszédből!
Először is a francia elnök nagyon erőteljesen dramatizálta a kérdést. Európa haláláról, meghalásáról beszélt. Vagyis ennek a lehetőségét vetette fel tétként. Ismét említette a “nem leszünk vazallusok” témát: hosszan értekezett a közös védelem szükségességéről, iparpolitikáról, határvédelemről.
Ezután tért rá a prosperitás, a gazdasági jólét ügyére. Itt egy erős elem volt az a többször visszatérő állítás, hogy a többiek (értsd: az USA és Kína) nem tartják be a nemzetközi kereskedelmi játékszabályokat, például az állami támogatások terén. Új keretek szükségességéről szólt itt Macron, többek között egy tőkepiaci unió felépítéséről.
Az európai halál Macron szerint nemcsak geopolitikai jellegű, hanem belső halál is lehet. Itt elsősorban kultúráról, közösségről szólt. Az utazási és kutatási kooperáció erősítése, az abortusz kérdésének európai szintre emelése ugyanúgy előkerült, mint a 15 éves korban megvalósuló digitális nagykorúság ötlete. Végül, a francia elnök a beszéd végén odaszólt a nacionalistáknak is, akikkel kapcsolatban azt mondta, nem fizetik a lakbért, csak használni akarják az európai lakást. Ez utóbbi is jól mutatja, hogy ennek a beszédnek a kontextusa mennyire a kampány, és mennyire a kormányzás.
Összességében a beszéd hangulata defenzív volt, nemcsak azért, mert a két nagy (USA – Kína) viselkedésére adott reakcióról értekezett. Azért is, mert igyekezett az ellenfelek lehetséges kritikáit is tompítani, például az olyan témák beemelésével, mint a bürokrácia kritikája, vagy a szubszidiaritás emlegetése.
És akkor íme a beszéd, kétszeresére gyorsítva is elég jól érthető, ha sokallnád a két óra hosszát :).
Érdekel egyáltalán valakit a Sorbonne 2.0?
Ahogy a Pátriás interjúban előre is vetítettem, valóban 24 órán belül érkezett az első közvélemény-kutatás (Odoxa-Backbone – Le Figaro). Eszerint a Sorbonne 2.0 nem volt túl sikeres mint kampánybeszéd. Az egy dolog ugyanis, hogy a beszéddel találkozók kétharmada nem érezte magát meggyőzve, de ezt még lehet fokozni. A megkérdezettek – a teljes minta – kétharmada azt is állítja, hogy nem is találkozott a beszéddel (és hát a találkozás elvben a politikai sikeresség – a meggyőzés – alapja lenne ugyebár).
Sajtóértékelések szerint egyébként az európai partnerek diplomatái sem lelkesedtek. A meglévő irány tartásáról, hagyományos francia pozíciókról beszéltek a háttérben, és persze arról a meggyőződésükről, hogy Macron kampánybeszédet tartott.
Jordan Bardella: belpolitikai térbe tolta
Jordan Bardella, a Nemzeti Tömörülés elnöke a Sorbonne 2.0 napjára tervezte a saját programbemutató tájékoztatóját. Nem véletlen az egybeesés. A sajtóban is olvasni, hogy célja a kettős verseny közte és Macron között (a két párt dinamikája hét éve ilyen, én úgy szoktam fogalmazni, hogy Macron és Le Pen de facto szövetségesek abban, hogy fenntartsák a kettejükre építő politikai teret). Ehhez a közvetlen reakció egy lehetséges eszköz (bár Macronnak most hátrafelé is néznie kell a Glucksmann-lista erősödése miatt).
Csodák csodája, Bardella is belpolitikai kontextusban értelmezte a beszédet, kiemelte Macron politikai felelősségét, és belengette, hogy pártja a Nemzetgyűlés feloszlatását fogja követelni június 9. után.
A feloszlatás amúgy is benne van a levegőben, a republikánusok legalábbis fenyegetőznek egy bizalmatlansági indítvánnyal. Közben ugyanis kissé aggasztó lett a költségvetés helyzete, bár a héten két hitelminősítő is fenntartotta Franciaország osztályzatát. A harmadikat pedig a hó végén, éppen a voksolás előtt majd meglátjuk.
Harc a parlamenti többségért, 2027 a háttérben
Mindenesetre egy bizalmatlansági indítványra az elnök – a történeti tapasztalatokat és az általa korábban ígérteket figyelembe véve – nem nagyon mondhatna mást, mint hogy feloszlatja a Nemzetgyűlést. (Mert mi garantálná, hogy a következő kormányát nem buktatják meg?) Csakhogy 1962-vel ellentétben most egyáltalán nem garantált, hogy az elnök többséget szerezne. 2022-ben sem szerzett.
Sőt, egy állítólagosan Párizsban keringő mérés szerint a Nemzeti Tömörülés akár egyedül is abszolút többséggel végezhetne az élen. Amiből az következik, hogy
- a Nemzeti Tömörülésnek értelemszerűen jó lenne az oszlatás, de az is, ha elmaradna (mert akkor támadhatná Macront azzal, hogy a népakaratot figyelmen kívül hagyja);
- ha Macron oszlatna, akkor akár együttlakás is következhetne (amiből történetileg a következő elnökválasztáson az elnökök szoktak jól kijönni, nem a miniszterelnökök, csakhogy Macron 2027-ben nem indul, és azt sem mondta senki, hogy Le Pen akarna miniszterelnök lenni, és nem Bardella).
Ezeket a forgatókönyveket majd egy másik alkalommal fejtem ki hosszabban. Itt és most csak azt akartam felvillantani, hogy az EP-választás mellett zajlik egy nagyobb csata is, természetesen az Élysée-ért. Valójában már mindenki arra gondol, nem elsősorban az Európai Parlamentre.
(Kiemelt kép forrása: Élysée Youtube-csatornája)
