267. Nicolas naplója: imádom a szocikat!

Ekkora marha pártot! Ekkora tehetségtelen, a saját soraiban és a miniszövetségesek között rendet tartani képtelen, naaagy marha pártot! Hivatalban lévő elnökük van, erre azon hisztériáznak, hogy legyen-e előválasztás? És megszavazzák, hogy legyen? Miért, van olyan jelöltjük, aki helyettesítheti Hollande-ot? A köztársasági elnök további szekálása javítja az esélyeiket? Hát normálisan ezek? Continue reading “267. Nicolas naplója: imádom a szocikat!”

256. Hollande talált valamit, amivel kicsit visszakapaszkodhat?

Néhány nappal ezelőtt azt írtam, hogy a rossz kormányzás és a Hollande-féle politikai önsorsrontás ellen nincs orvosság. Ám Hollande-nak van még egy nagy problémája (hogy tudniillik nincs igazi elnöki autoritása) – nos, ennek a problémának a rendezésére lehet, hogy most talált egy virtigli gaulle-ista trükköt. Az eszköz: a francia állampolgárság megvonása a kettős állampolgár terroristáktól. Continue reading “256. Hollande talált valamit, amivel kicsit visszakapaszkodhat?”

219. Amikor rúgni kell a parlamenten

A múlt héten átment a Nemzetgyűlésen a Macron-törvénynek nevezett gazdasági reformcsomag, de ennek ára egy bizalmi szavazás volt. A sajtó egy része arról beszélt, hogy a törvényt rendeleti úton fogadták el – de ez nem felel meg a valóságnak, ráadásul még nem is fogadták el végleg. Mi ez a csúnya nevű 49-3-as cikkely, és mikor használja a francia kormány arra, hogy belerúgjon a parlamentbe?

Continue reading “219. Amikor rúgni kell a parlamenten”

121. Szociális amnesztia: bal-béke

A francia Szenátus 174-171 arányban megszavazta, hogy amnesztiában részesüljenek azok, akik 2007. január 1. és 2013. február 1. között, tüntetések, sztrájkok, szakszervezeti megmozdulások stb. alkalmával maximum öt év börtönnel fenyegetett bűncselekményt követtek el. A kommunisták javaslatába enyhítő célzattal ugyan alaposan belenyúlt a kormányoldal, de azért támogatta. Ami – ha jobban belegondolunk – elképesztő: a jogszabály tökéletesen szembemegy a Francia Köztársaság alapértékeivel.

Continue reading “121. Szociális amnesztia: bal-béke”

55. Támadás balról

François Hollande és kormánya számára nemcsak a revansra éhező jobboldali ellenzék jelentheti problémát, hanem az egykori és jelenlegi szövetségesek, illetve a baloldal baloldala is. Bár a lehetőség adná magát, nem biztos, hogy a francia elnök megjátszhatja a klasszikus “középre állok, és mindenki mást szélre tolok”-játékot.

Continue reading “55. Támadás balról”

34. Hollande 5 szempontja a miniszterelnök kiválasztásakor

Holnap hivatalba lép az új francia elnök és megnevezi a miniszterelnököt. Elsősorban két potenciális jelölt, Martine Aubry pártfőfitkár és Jean-Marc Ayrault nemzetgyűlési frakcióvezető neve kering az éterben. És ahogy az már lenni szokott, mindkettő mellett szólnak érvek és ellenérvek is. Vajon mit mérlegel Hollande?

Continue reading “34. Hollande 5 szempontja a miniszterelnök kiválasztásakor”

199. A baloldali többség vége?

Erősen indul a szezon: hétfőn délelőtt lemondott a francia kormány. Manuel Valls első kormánya mindössze 147 napot volt hivatalban, és ezzel megnyerte az Ötödik Köztársaság “leggyorsabban megbukott rendes kabinete” címért folyó versenyt (hogy ez technikailag hogy jön ki, arról itt). S bár Manuel Valls új megbízást kapott az elnöktől a kormányalaktásra, a baj igen nagy: lehet, hogy a kormány elveszíti a nemzetgyűlési abszolút többségét.

Continue reading “199. A baloldali többség vége?”