274. Tiltakozás, igen, hőbörgés, nem

Mostanában gyakran csapnak össze – zavargásig elmenve – szélsőbaloldali tüntetők a francia rendőrséggel. Elvben a Munka Törvénykönyve ellen tiltakoznak. A gyakorlatban nem értem őket. Bevallom, itt meg is áll az “elemzés”: míg szerintem a tiltakozás-tüntetés helyes és értékes állampolgári magatartás, az erőszakba torkolló tiltakozás (a továbbiakban: hőbörgés) már nem az. Valahogy úgy vagyok ezzel, ahogy De Gaulle tábornok mondotta 1968-ban, amikor az ifjúság pszeudoforradalma örvén közölte: “reform, igen, rendetlenség, nem”. Continue reading “274. Tiltakozás, igen, hőbörgés, nem”

250. Orbán mennybemenetele és a Habony-művek párizsi pihenője

Tegnap többen is rákérdeztek, hogy mit értek az alatt, hogy ha a párizsi terror kapcsán beigazolódik a menekülthullám biztonsági kockázat-jellege, akkor “Orbán Viktor magyar miniszterelnök tekintélye megnőhet, ha nem is az elitek körében, de az európai polgárok egy részének szeme előtt biztosan“. Vizsgáljuk meg külön ezt a kérdést, mert megítélésem szerint ez lehet Párizs egyik legfontosabb politikai következménye.

Continue reading “250. Orbán mennybemenetele és a Habony-művek párizsi pihenője”

247. 10 kőkemény kérdés a párizsi terror után

Két nappal a(z újabb) párizsi terror után nehéz komoly politológiai elemzéseket készíteni. Ez most még a biztonságpolitikusok ideje: ők tudnak arról beszélni, miként rohangászhatnak tömeggyilkosok csőre töltött kalasnyikovokkal a nyugati kultúra fellegvárában, abban az országban, amely a legnépszerűbb turisztikai célpont a világon. A politológus ebben a fázisban elsősorban problémákat vet fel (és sajnos nagyon komolyakat). Ezúttal sokkal keményebb ügyekre és problémákra kell rákérdezni, mint Charlie után. Continue reading “247. 10 kőkemény kérdés a párizsi terror után”