Nicolas Sarkozy eltűnt a nyilvánosság elől – valószínűleg tudja azt, amit Magyarországon Gyurcsány Ferenc nem: tudni kell visszahúzódni, ha az ember ismét erőre akar kapni.
1. Nicolas Sarkozy május 6-i beszédében (lásd alább) magára vállalt minden felelősséget az elnökválasztási vereségért, és az is kiderült rögtön, hogy a nemzetgyűlési kampányban nem vesz részt. Ezzel a nyilvánosság előtt mentesítette pártját az elnökválasztási vereség felelősségének a terhétől, miközben saját magát is mentesítette a várhatóan UMP-vereséggel záruló nemzetgyűlési választás felelősségétől. Összességében Sarkozy elegánsan, nem úgy távozott, mint aki tehertétel a saját pártja számára: elnöksége legrosszabb esetben is egy kísérlet volt, amely egy válsággal súlyosbított időszakban kudarcot vallott. Ezzel szemben Gyurcsány Ferenc tehertétel volt és kiválásáig az is maradt az MSZP számára. A külső körülményekre sem igazán lehetett hivatkozni: a válság nem 2004-ben kezdődött, és a hitelvesztéshez nagyban hozzájáruló őszödi beszédet sem a válság mondta el.
2. Sarkozy tisztában van vele, hogy választási vereségével egy korszak véget ért, a véget érő korszakot pedig le kell zárni. A lezárás aktusa az "eltűnés", a "pihentetés", és ide sorolható az is, hogy a hírek szerint a volt elnök eltanácsolta fiát, Jean Sarkozy-t, hogy képviselőjelölt legyen június 10-én. Gyurcsány Ferenc viszont nemhogy nem zárta le a véget érő korszakot 2009-es lemondása után, hanem kifejezetten meghosszabbította azt, nyilvános szerepléseivel további nehézségeket okozva pártjának.
3. Természetesen ahogy lenyugszik a francia politikai élet a nemzetgyűlési választás után, ahogy beindulnak az Hollande-elnökség "szürke hétköznapjai", egyre több szó esik majd a Sarkozy-hagyatékról. Egy volt elnök a megfelelő, talán években mérhető kivárás után egy ilyen vitában több módon részt tud venni. Ám – tekintettel a francia politikai élet intellektualitására és arra, hogy Sarkozy is grafomán politikus – talán egy könyv lehet az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy demonstrálja: az önkritika és az önreflexió szintjén is lezárta a múltat.
4. Sarkozy-nek tudnia kell, hogy a lezárt korszakot értelmeznie is kell. Akár könyvben, akár nem könyvben lát neki, lehetősége van arra, hogy saját korszakának az értelmezéséhez új szempontokat adjon, illetve egyes jelenségeket magyarázzon a szépítő idő távlatából. Ha ő nem teszi meg, megteszik majd mások. A szintén grafomán Gyurcsány nem adta meg magának az időt erre az önreflexióra és önkritikára, nem írt könyvet, szinte semmivel nem járult hozzá a saját szerepének és korszakának az értelmezéséhez. A Gyurcsány-korszak értelmezése ma Magyarországon nem más, mint az "elmúltnyolcév". S noha Sarkozy nem kopott annyira el, mint Gyurcsány, kétlem, hogy elmulasztaná megragadni az alkalmat az értelmezésre. Elvégre a valóságértelmezés a politika egyik legfontosabb momentuma, nem igaz?
5. Bár Sarkozy utalt arra, hogy nem kíván ismét elnökjelölt lenni, ez kategorikusan nem zárható ki – Charles De Gaulle is legalább kétszer vonult végleg vissza, mielőtt köztársasági elnökké választották volna 1958-ban. Ha a valamikori viszatérés Sarkozy terve, akkot lezárás nélkül ez nem történhet meg – pontosabban megtörténhet, csak nem lesz benne köszönet. Lévén egy rendkívül népszerűtlen elnökről beszélünk, igazi politikai tehertétel lenne Sarkozy számára a 2007-2012-es időszak bajait tovább cipelni. Letenni viszont csak akkor tudja e bajokat, ha az elvek szintjén is értékeli, hogy mi az, ami továbbra is használható a nézeteiből, mi az, ami nem, és miért nem.
6. Gyurcsány 2009 után ezt is elmulasztotta megtenni. 2004 környékén ő volt az egyik olyan magyar politikus, akiről hihető volt, hogy két mondatnál több véleménye van a körülötte lévő világról, és annak a véleménynek még valami koherenciája is van. 2012-re nem tudjuk, hogy Gyurcsány miben hisz, nem tudjuk, hogy a 2004-es nézetekből mi maradt releváns és mi a kidobandó, nem tudjuk, hol gondolja azt, hogy hibázott, nem tudjuk, mit sajnál és mire büszke. Ellenben szemünk előtt lebeg az "elmúltnyolcév" minden terhe. Gyurcsány meg sem kísérelte letenni.
Meglepődnék, ha Sarkozy nem bizonyulna sokkal ravaszabbnak és politikusabbnak, mint magyar kollégája.