Union des Démocrates et Indépendants (UDI) néven új pártot alapítottak a francia centristák. A nyolcvanas évek (és Valéry Giscard d’Estaing) óta ennek a politikai irányzatnak kiemelt pozíciója ritkán volt, ám azért időről időre meg tudta kavarni a kártyákat.
Az UDI öt olyan kisebb centrista párt federációjaként jött létre, melyek az elmúlt évtizedben részben a neogaulle-ista UMP ernyője alatt, vagy annak közelében működtek. Érdekesség, hogy a François Bayrou-féle Demokrata Mozgalom (MoDem), amely a Giscard-féle centrista párt, az UDF jogi-formai utódjának tekinthető, nem része a szövetségnek (Giscard pedig nyilvánosan támogatásáról biztosította az UDI-t, ami a centrista legitimitás szempontjából borzasztóan fontos lehet). A MoDem távolmaradásának az oka persze igen egyszerű: Bayrou a függetlenség, a “sem-sem” híve, ennek keretében 2012-ben gyakorlatilag François Hollande, azaz a baloldal támogatására szólított fel.
Bayrou húzása a “sem-sem” stratégia alapján érthető, de azért igencsak meglepő volt: a centristákat hagyományosan a jobboldalhoz szokták sorolni (René Rémond híres felosztása szerint a mai centristák az orléanista jobboldal hagyományait viszik tovább). Az UDI más keretben gondolkodik, mint Bayrou, egyértelműen jobboldali pártnak tekinti magát (ezt Jean-Louis Borloo pártelnök világossá is tette Bayrou közeledési kísérletére reagálva). Ez azt is jelenti, hogy az új párt az UMP számára jelent elsősorban kihívást.
Az UDI képes volt szimbolikus módon is beleharapni az UMP testébe, például amikor egy volt Sarkozy-miniszter döntött úgy, hogy átlép – ráadásul állítólag számos UMP-képviselő gondolkozik azon, hogy a radikálisabbnak, jobboldalibbnak számító Jean-François Copé novemberi pártelnökké választása esetén szintén otthagyja az UMP-t.
A mintegy 50.000 taggal rendelkező új párt igen ambíciózus terveket fogalmazott meg, amikor azt mondta, hogy Franciaország legnagyobb pártja kíván lenni. Ez a hatalmas támogatottsággal, infrastruktúrával stb. bíró UMP mellett egyelőre vágyálomnak tűnik, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a szociális gaulle-izmus hagyományait továbbvivő François Fillon pártelnöki esélyei jelenleg jobbnak tűnnek, mint a radikálisabb Copé esélyei.
Ez azt is jelenti, hogy az UDI nem igazán tud majd azzal játszani, hogy az UMP-t “rátolja”, mint “radikális jobboldali” formációt a Le Pen-féle Nemzeti Frontra. Ahhoz azonban egy közepes UDI is messzemenően elég lehet, hogy a liberális-centrista jobboldal szempontjai ismét a jobboldali politika főáramába kerüljenek: ha sikerül százalékban mérhető támogatottságot összeszedni, az már elegendő zsarolási potenciál lehet a következő elnökválasztáson, illetve abból következően a következő nemzetgyűlési választáson.