Felreppent a hír, hogy a közvetett párizsi főpolgármester-választásból közvetlent csinálnának Macronék 2026-ra, a következő önkormányzati voksolásra. Az ötletnek van (hatalomtechnikai) logikája.
Egy akkora városban, mint Párizs, a közvetett választások általában azoknak kedveznek, akik a kerületekben mélyen beágyazottak, sok emberük van. Ők azok, akik aprómunkával össze tudnak rakni egy párizsi közgyűlési többséget, amiből az elhíresült harmadik fordulóban, a szavazáson főpolgármester is lesz.
A kevésbé jól beágyazott pártok viszont emberhiánnyal küzdenek, a meglévő embereik ismertsége és hatékonysága meg kisebb, így nehezebb számukra az aprómunka is. Nekik sokkal jobban megfelel minden egy-egy személyre, és nem pártokra, beágyazottságra fókuszáló kampány. Ha ugyanis találnak egy jó személyt, az magával húzhatja az egészet (és ennek a fordítottja is igaz: ha gyenge jelöltet fognak, irány lefelé). Ha tehát van egy jó jelölt, aki a kampány közepe, akkor kisebb probléma a beágyazottság, mert nem lokális, kerületi szinten, hanem a nagy egész szintjén dől el a választás – vizuálisan legalábbis egészen biztosan. Szóval lenne, lehetne értelme egy efféle módosításnak (annak is, ha a közgyűlési választást is egy nagy párizsi körzetben ejtenék meg, erről is olvastam már itt-ott).
Hasonló logika mentén változtatták meg Macronék az európai parlamenti választási rendszert 2019 előtt: az ország immáron nincs kerületekre bontva, egy kerület van, egy lista, egy listavezető. Kevésbé látványos, ha valaki nincs jól beágyazódva egy-egy régióban. Az egész számít. A nagy kép. Márpedig az En Marche / Renaissance jellemzően gyengébb országos beágyazottsággal bír. Neki a nagy kép a jó kép.
Az érdekes az, hogy a Le Pen vezette Nemzeti Tömörülés helyzete és érdeke ezen a téren nagyon hasonló a Renaissance helyzetéhez és érdekeihez. Az EP-választási rendszer megváltoztatása nekik is segített, nemcsak Macronéknak. Ez is volt a cél. A két párt egymás ideális ellenfele, kifejezetten érdekük egymással csatázni. Ennek 2019-ben tisztán látszott az eredménye. Egy kicsit bonyolultabb két fordulós választáson pedig az történik, hogy második fordulóig felfelé húzzák egymást az ellenfelek, tulajdonképpen kartelleznek, aztán elkezdenek egymással is csatázni. De addigra a többiek már elfogytak a versenyből. Vagyis a régi nagy kormánypártok aligha lehetnek lelkesek a felröppent ötlet iránt.
- Tálas Péter blokkosodásról, hidegháborúról (Franciapolitika)
- Mezőgazdasági tiltakozások, migrációs törvény, Marine Le Pen: a Reptér podcast kérdezett
- Fenyeget-e minket háború? Mit adhat Európának a francia hadsereg? Resperger István professzor a Franciapolitikában
- Elemzéseim Gabriel Attalról
- Elnöki báb vagy önálló szereplő? Mit számít, hogy ki a francia miniszterelnök?
