Párizs: így veszíthetnek Macronék

Egy friss közvélemény-kutatás szerint Párizs lehet az első olyan választás, pontosabban szimbolikus választás, ahol potenciálisan megbomolhat a 2017 óta jellemző dinamika, s ahol nem a Le Pen-Macron párharc lehet a fő jellemző. Persze ehhez éppen Macronék, az En Marche széthúzása is kell. Vajon minden így marad-e a 2020 márciusi önkormányzati választásig?

Párizs ígérkezik a legizgalmasabb kérdésnek az önkormányzati választáson – a fenti helyzet ugyanis úgy áll elő, hogy a Macron-párt hónapok óta folyamatosan lábon lövi magát.

Az Ifop közvélemény-kutató intézet szerint a jelöltségét frissen megerősítő Anne Hidalgo hivatalban lévő szocialista főpolgármester vezeti a mezőnyt (25%), őt követi a republikánusok jelöltje, a volt igazságügyi miniszter Rachida Dati (19%), s csak ezután következik az En marche hivatalos és disszidens jelöltje, Benjamin Griveaux (15%), illetve Cédric Villani (13%). A zöldek jelöltje 14%-on áll. A felmérés felhívja a figyelmet arra, hogy még semmi nem dőlt el, hiszen – valóban – mindenféle mozgások lehetnek még március közepéig, nem is beszélve az esetleges szövetségekről és visszalépésekről.

Könnyű belátni a számok alapján, hogy a Macron-féle En Marche maga is hozzájárul ahhoz, hogy a szocialisták és a republikánusok (a “régi” pártok) vezetik a mezőnyt). Ha Benjamin Griveaux és Cédric Villani számai összeadódhatnának, akkor a macronista párt sokkal jobban állna a fővárosban, még akkor is, ha a szavazatok nem mechanikusan adódnának össze éppen 28%-ra (ezt mindig nehéz előre becsülni, mert el is kedvetlenedhetnek szavazók, míg mások csatlakozhatnak a győzelem reményében egy ilyen összefogás esetén). Az En Marche most persze elég erőteljes nyomást gyakorol a disszidens, nem hivatalos jelölt Villani-ra, hogy lépjen vissza Griveaux javára.

Ami különösen érdekes, az az, hogy Villanit a párt továbbra sem zárja ki, ami ugyancsak kérdéseket vet fel. Miért nem? Minden párt kizárja azokat, akik a hivatalos jelöltekkel szemben indulnak el egy választáson…

A válasz valószínűleg az, hogy Griveaux nem győz meg mindenkit még a kormánypártban sem, Villani pedig túl közel van hozzá ahhoz, hogy echte árulóként vagy gyenge jelöltként lehessen kezelni, s úgy okoskodhatnak, hogy házon belül még mindig jobban kezelhető, mint ha kívül lenne, s vinné is a szavazatokat, végleg. Párizs megér egy kis taktikázást…. Ezért úgy hírlik, inkább megvárják, hogy hogy alakul a kampány, eldől-e erőből (az elmúlt hónapok alapján úgy tűnik, nem igazán).

A probléma ezzel a várakozással természetesen az, hogy egy vezető kormánypártról beszélünk, az elnök pártjáról, amelynek fontos lenne, hogy a szocialisták és a republikánusok kicsik maradjanak, ne térjenek magukhoz, itt viszont egy olyan helyzetet állt elő, egy olyan helyzetet állítottak elő, amikor éppen ehhez asszisztálnak az En Marche jelöltjei. A szocialisták és a republikánusok pedig természetesen élnek a kínálkozó lehetőséggel.

Úgy képzeljük el a helyzetet, mintha Tarlós István mellett elindult volna Pokorni Zoltán is a főpolgármesterségért, Orbán Viktor pedig nem tett volna semmit, csak várt volna, hogy akkor most mi fog történni, nyer-e Karácsony Gergely, vagy sem.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a példa-párhuzam kicsit sántít. Párizs főpolgármesterét valójában nem közvetlenül választják, hanem a főváros újonnan hivatalba lépő közgyűlése választja majd meg március 29-én (a közgyűlés tagjait pedig 17 kerületi listáról, két fordulóban, bonyolult, választási prémiumokkal teli rendszerben találják meg a választók, ezért is nagyon nehéz tisztán látni). A lényeg: ki tudja, hogy kinek milyen háttér-megegyezései vannak a választás utánra, amelyekről egyelőre nem tudunk. Lehetnek ilyenek, ne legyenek kétségeink.

A választás március 15-én és 22-én lesz.

(Kiemelt kép: pixabay.com)

Comments

comments