53. Új seprű

Úgy tűnik, hogy a 2000-es évek Franciaországában a Belügyminisztérium az a hely, ahol az ambíciózus fiatalemberek megmutathatják, mit tudnak, és népszerűséget, politikai tőkét szerezhetnek maguknak. Az új belügyminiszter, Manuel Valls láthatóan felismerte ezt, hiszen nem kisebb előd, mint Nicolas Sarkozy nyomdokain halad.

Continue reading “53. Új seprű”

46. Ismétli önmagát?

Franciaország a napokban tömegesen utasított ki román és bolgár romákat a területéről, továbbá illegális telepeket számolt fel, ahogyan két évvel ezelőtt, Nicolas Sarkozy elnöksége alatt (lásd itt, itt és itt). Az Európai Bizottság, a baloldal egyes képviselői és emberi jogi szervezetek – úgy, ahogyan Sarkozy időszakában – ismét keményen kritizáltak, és többek között kétségbe vonták, hogy az egyes migránsok kiutasításának az elbírálása egyénileg történt, illetve hogy valóban önkéntes volt a hazatérés. Continue reading “46. Ismétli önmagát?”

219. Amikor rúgni kell a parlamenten

A múlt héten átment a Nemzetgyűlésen a Macron-törvénynek nevezett gazdasági reformcsomag, de ennek ára egy bizalmi szavazás volt. A sajtó egy része arról beszélt, hogy a törvényt rendeleti úton fogadták el – de ez nem felel meg a valóságnak, ráadásul még nem is fogadták el végleg. Mi ez a csúnya nevű 49-3-as cikkely, és mikor használja a francia kormány arra, hogy belerúgjon a parlamentbe?

Continue reading “219. Amikor rúgni kell a parlamenten”