A napokban kérdezték tőlem, hogy van-e vita és nemzeti egység Franciaországban a vírus és a járvány kezelése kapcsán. Azt mondtam (lentebb a videó), hogy egyelőre van, de kérdés, hogy meddig. A számokban ugyanis már látszódott a bomlás, és a kibontakozó viták is erre mutattak. Ráadásul – a kormányzat szempontjából – a számok napról napra romlanak , miközben mégis ellentmondásosak. Nos, akkor mi is a tényleges helyzet a nemzeti egység kérdésében Franciaországban?
Először is álljon itt az ígért videó:
Másodszor, nézzük a számokat!
Emmanuel Macron népszerűsége több mérésben is megugrott, olyannyira, hogy a 2017-es, vagyis a megválasztása utáni szinteket kóstolgatja, ebben van a legkisebb ellentmondás (lásd itt és itt).
A kormány helyzete egy kicsit “más tészta”. Az utóbbi linkelt mérés a kormány és a miniszterelnök népszerűségében is ugrást lát, ahogy más, pár napos adatok is arra utalnak, hogy egyelőre megvan a kormányba vetett bizalom.
Az Ifopnál (ez egy hétvégén publikált adat) például a megkérdezettek 55%-a mondta, hogy bízik a kormány vírus-válságkezelési képességében.
Legyünk őszinték, ezen azért nem lepődünk meg különösebben: a válságos helyzetek – az elején legalábbis – általában népszerűség-ugrást hoznak a hatalmon lévőknek, hiszen az emberek tőlük várnak biztonságot és megoldásokat. Hogy azonban mennyire nehéz egy ilyen helyzetben jó megoldásokat találni, arról viszont itt és itt írtam, és természetesen ez alól a francia végrehajtó hatalom (elnök + miniszterelnök + kormány) sem kivétel. Ráadásul azzal is tisztában kell lennünk, hogy a válságnak van közepe és vége is, márpedig egy elhúzódó és mély válság már messze nem ébreszt ekkora bizalmat a polgárokban (emlékezzünk csak 2008-ra, a kivétel az volt, aki túlélte politikailag a pénzügyi összeomlást, és erre a túlélésre akkor volt igazán jó esélye, ha Angelával kezdődött a neve, és Merkellel végződött).
A fentebb idézettek közül éppen az utoljára említett mérés mutatott rá arra is, hogy ott az írás a falon. Abban már látszódott, hogy egyre több kérdésben bomlik a nemzeti egység. 64% például úgy vélte, hogy a kormány elhallgat információkat, 39% gondolta úgy, hogy az egészségügy minden támogatást megkap (Franciaországban is hatalmas viták vannak a maszkok ügyében, de erről mindjárt szólok még pár szót). Ebben a mérésben 29% gondolta úgy, hogy a kormány elég gyorsan cselekedett, és ennek a számnak a drámaiságát mi sem mutatja jobban, mint hogy az eredményekről beszámolók emlékeztettek, hogy egy hónapja még dupla ennyien vélekedtek így.
Az elmúlt egy-két napban is érkeztek a kormány számára – további – kellemetlen számok. Egy újabb – pár nappal későbbi – mérés szerint 55% úgy vélte, a kormány nem veszi elég komolyan a helyzetet, 79% szerint nem tudja, merre tart. 70% szerint a kormány nem mond igazat, 75% szerint a kormányzat nem jókor hozta meg a szükséges döntéseket. A felmérés eredményeit ismertető Figaro-cikk a bizalom szabadeséseként értékelte az adatokat. Felhívom a figyelmet, hogy ezek a kormányra vonatkozó számok, nem az elnökre, a kettőt érdemes külön kezelni a választási rendszerek működése és logikája miatt, még ha az adott pillanatban politikailag egynek tűnik, akkor is (ha az elnököt újraválasztják, marad a kormánya, így az elnökre vonatkozó számok mindig fontosabbak, mint a kormányra vonatkozó számok).
A bizalom gyors összeomlásához hozzájárulhatott, hogy ismertté vált Agnès Buzyn volt egészségügyi miniszter nyilatkozata, miszerint ő a lemondása előtt nagyon, nagyon figyelmeztetett mindenkit, mert tudta, hogy ebből baj lesz (emiatt már vagy öt feljelentés érkezett a miniszterelnök, továbbá a volt és a jelenlegi egészségügyi miniszter ellen veszélyeztetés és hasonló jogcímeken, bizonyítani nehéz lesz, de hogy a vita nem marad el, az biztos).
Másrészt ettől függetlenül is beindult a polémia arról, hogy van-e elég orvosi felszerelés, főleg maszk, már csak azért is, mert egyre több koronás betegeket kezelő orvos veszíti életét az országban (érdekesség, hogy egy évtizede még betáraztak a franciák az influenza-pánik örvén maszkból, de aztán a következő kormány nem újította meg a készletet, vélhetően anyagi okokból és az ellátási láncok stabilitásában bízva). A lényeg: lesz vizsgálóbizottság, ha véget ért a válság, ezeket a kérdéseket értékelni fogják, és egészen biztos, hogy akkor már látható és hangos politikai vita is lesz (ebből a felelősség objektív természete miatt talán a republikánusok és Le Penék jöhetnek ki jól, az egyik azért, mert anno kormányon vett maszkokat, a másik meg azért, mert még sosem kormányzott – de ezt majd meglátjuk, ha eljön az ideje, addig még sok víz lefolyik a Szajnán).
Harmadrészt, az ellenzéki pártok szavazóinál kezd csökkenni a leginkább a bizalom. Le Penék és a radikális baloldali Mélenchonék juthatnak el a legkorábban abba a fázisba, hogy az elégedetlen bázisukat kiszolgálva erőteljes támadást indítsanak a végrehajtó hatalom ellen (Le Penék korán kritikusak voltak, aztán hallgattak, most kicsit talán megint erősítik az üzenetüket, de nem túlságosan láthatóan).
Összességében: bár a parlamenti pártok és frakciók példaértékűen egyezek meg arról, hogy a felhatalmazás és a járvány ideje alatt miként tartják fenn az intézmény működőképességét (erről itt írtam), minden arra mutat, hogy azért lassan a kések is előjönnek zsebekből. A francia politikusok is politikusok, figyelik a méréseket. Azokban pedig biztos ütemben foszlik a nemzeti egység.
(Kiemelt kép: pixabay.com)
[…] a bizalom. De a válság eleje még semmi. Az eleje után minden bizonnyal nő a kétségbeesés, bomlik a spontán egység, és retorika után következik a kormányzás, a politikai tehetség és a kreativitás ideje. […]