Egy csütörtökön megjelenő beszélgetésben tavaly májusi veresége óta másodszor szólal meg nyilvánosan Nicolas Sarkozy. Nem meglepő: a szövegben esetleges visszatéréséről, kedvről, meg a haza iránti kötelességről beszél. A la de Gaulle.
Jön, jön, jön
A francia sajtó már kedd éjjel elkezdte szivárogtatni az amúgy szerda reggelig embargós anyagot, ami jelzi, hogy mennyire fontos megszólalásról van szó azok szemében, akik hivatásszerűen elemzik a politikai eseményeket.
A Valeurs actuelles című hetilapban megjelenő cikkben Sarkozy várhatóan a következőket mondja:
- Nincsen kedve visszatérni, mert tudja, hogy azt a Franciaországot kellene átvennie, amelyet majd a szocialisták hagynak neki.
- Eljöhet egy pillanat, amikor már nem számít a kedve, hanem kötelessége lesz elindulnia a 2017-es választáson.
- Hollande mindent tönkretett, amit Sarkozy Merkellel karöltve felépített.
- Szociális válság jön, utána pénzügyi válság, és a végén politikai problémák.
Ezt csinálta de Gaulle is
Ezen a blogon körülbelül huszonhatszor leírtuk már (kezdve ezzel a Gyurcsány-Sarkozy összehasonlítással), hogy a csend az egyetlen módja annak, hogy egy vereséget szenvedett politikus képes legyen újraépítkezni. Azt prognosztizáltuk éppen ezért, hogy Sarkozy hosszú ideig hallgatni fog, mert csak így lehet súlya annak, ha beszél.
Úgy tűnik, ha Sarkozy valamit megtanult politikai idoljától, Charles de Gaulle-tól, akkor az az, hogy tudni kell visszahúzódni, és éreztetni a hiányunkat – már ha azt akarjuk, hogy tényleg mindenki észrevegye, űrt hagytunk magunk után. A közvéleménykutatások máris azt mutatják, hogy Sarkozy hiányzik, sokan sírják vissza, és mára sikerült odáig is eljutni, hogy minden szó, amelyet kiejt a száján, vagy minden szó, amelyet neki tulajdonítanak, számít. Szavának tehát súlya van. Első lépés tehát pipa.
A kötelességre hivatkozás pedig a legortodoxabb gaulle-isták szívét is meg kell, hogy mozgassa: nem a haza iránti odaadás volt-e a Tábornok egyik legfőbb szempontja egész közéleti pályája során? A racionálé felépítése tehát folyamatban.
Nem tudunk mást mondani Sarkozy elmúlt egyesztendős politikai építkezésére mint azt, hogy bizony ügyes. Így kell csinálni.
PS: Felhasznált források és beszámolók a várható cikkről itt, itt, itt.